magyarEnglish
Newsletter

Search

PIM
Kassák Museum is a branch museum of Petőfi Literary Museum.
Visit PIM here >>

TwitterInstagramFacebook
Virtual Exhibitions Mattis_angol

A Tett honlap angol

Besnyő_virtuális_pici_EN

Online museum

AZ ÚT VÉGE - Kassák és a józsefvárosi Kis Varsó

AZ ÚT VÉGE - Kassák és a józsefvárosi Kis Varsó

25-30 April 2021

AZ ÚT VÉGE - KASSÁK ÉS A JÓZSEFVÁROSI KIS VARSÓ

A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum oral history archívumában kollaboránsok, bűnelkövetők és nem zsidó szemtanúk visszaemlékezéseit is őrzik. Az utóbbiak szisztematikus gyűjtése a kétezres évek óta Magyarországon is megkezdődött (lásd pl. Kriza Borbála és Vajda Júlia kutatásait). Ennek köszönhetően egy más nézőpontból olyan új információk kerülnek napvilágra, melyek tovább bővíthetik a Holokauszttal kapcsolatos ismereteinket.
A szocialista időszakban hasonló gyűjtésre még nem került sor a témában, de egyes írók a visszaemlékezéseiben, vagy valóságos eseményeket, helyzeteket alapul véve fikciós szövegekben jelenítették meg a szemtanú pozícióját. Márai Sándor például a saját tapasztalatait, megfigyeléseit írta le (Napló 1943-1944), Kassák pedig mások visszaemlékezéseit építette bele egy regényébe. A Kassák által alapított baloldali alkotóközösséghez, a diákokat, művészeket és ifjúmunkásokat tömörítő Munka-körhöz tartozó egykori ismerőséből nyilas miniszterré vált Szöllősi Jenő özvegyének a visszaemlékezéséről van szó, amit Kassák Az út vége címmel jelentetett meg 1963-ban a Magvetőnél. A minden valószínűség szerint azonban már jóval korábban, 1946-ban megírt regényben a főhős, az eredetileg gyógyszerész-végzettségű Szöllősi (a regényben Makai néven), és későbbi felesége is munkásokként, az alkotómunkán keresztül kapcsolódtak be a munkásmozgalomba. Ám a regényben Makai (Szöllősi) törtető jelleme és zavaros eszméi miatt szakít ezzel a baloldali közeggel, és a nyilasokhoz csatlakozik. A valóságban Szöllősit 1946-ban a nyilas kormányban vállalt szerepéért a háborús főbűnösök perében (1946. február - márciusában) kötél általi halálra ítélték s fölakasztották. Kassákot az a folyamat érdekli, amelynek végén az egykori Munka-kör-tag prominens nyilassá válik: azaz egy politikai kalandor lélektani arcképét rajzolta meg. A Munka-körből kiváltak útja Kassákot korábban is foglalkoztatta: 1931-ben írott regényében a nemzedéki ellentétben látta a szétágazó utak gyökerét, amit annak címe – Megnőttek és elindultak – is jól kifejez. A Munka-kör egykori tagjai közül voltak, akik külföldre távoztak, voltak, akik a szociáldemokrata pártba, mások a hivatalos kommunista mozgalomba olvadtak bele. Jópáran részt vettek az ellenállásban, néhányan a munkaszolgálat vagy a nyilasterror áldozataivá váltak, ám ritka volt az olyan, mint Szöllősi, aki a nyilas pártban futott be karriert, ráadásul ilyen magas posztra jutott. Nem véletlen tehát, hogy a mozgalomalapító Kassák róla – a fekete bárányról – is regényt írt, ahogy az sem, hogy írása címének „az út végét” választotta. Ennek a második világháború után 18 évvel publikált regényének a narrátora „Makai” özvegye, aki a valóságban szintén Munka-körös volt, és férje 1946-os perének tárgyalásakor kereste fel Kassákot (hogy könnyítsen a lelkén, de talán azért is, hogy a baloldali Kassák védelmét keresse). Ez a találkozás és az ott elhangzottak adták Kassák számára a regény ötletét. A regény így fejeződik be: „Írtam 1946-ban”, melyek nem Kassák szavai, hanem a narrátoré, „Makai” özvegyéé. A regényben van egy epizód, amelyben a regénybeli „Makainé” – nyilas férje oldalán, egy gépkocsi védettségében (mindez önmagában sajátos helyzet!) – szemtanúja volt 1944 egyik legsúlyosabb zsidóellenes megtorló akciójának: „A Teleki tér felé vitt bennünket az autó, s az üres, vasárnapi téren láttuk, ahogyan sebtiben felállítják a Tigriseket, hosszú csövüket egy házra irányítják, és ordítoznak, majd kirepülnek a hatalmas gépekből a lövedékek. Azt mondták, a fellázadt zsidóság egyik fészkét lövik, s csakugyan, az emeleteken felbukkant egy-egy ember, s aztán holtan alázuhant a magasból. És láttam két teherautót, telezsúfolva zsidó gyerekekkel, nem tudtam, honnan szedték össze, és hová vihetik őket. Számomra ezek voltak az első közvetlen ízelítők a németek módszeréből.” (Az út vége [1963], 324-325.) Szemben Máraival, Kassáknál nem egodokumentumról van szó, hanem egy első kézből vett tanúságtétel irodalmi feldolgozásáról.
A szocialista Magyarországon a Holokauszt emlékezetének a nyilvános feldolgozása a hatvanas években kezdődött meg; ez az elkövetőkkel kapcsolatos emlékezetet is érintette, amint arra Kassák regénye is példa. Ugyanakkor fontos részlet, hogy az özvegy az akciót a németeknek és nem a nyilasoknak tulajdonította, amit azzal magyarázott, hogy a Horthy lemondása napján keletkezett felfordulásban a nácik teremtettek rendet. Ugyanakkor az általa megidézett epizód a valóságban az aznapi, október 15-i nyilas puccs alkalmával végrehajtott megtorló akciók egyike volt. Többek közt Randolph L. Braham történész is feleleveníti azokat a spontán zsidó ellenállási akciókat (pl. a Teleki tér 4-es szám alatti házban), amelyeket a nyilasok részben német segítséggel még aznap brutálisan levertek. Azaz a Kassák regényben leírt Teleki-téri megtorló akciót is a valóságban a nyilasok kezdeményezték, de mivel kézifegyverekkel nem boldogultak, a nácikat hívták segítségül, hogy véget vessenek az ellenállásnak. Ez volt a nyilas rémuralom kezdő pillanata. Ezt az „apró” részletet azonban Szöllősiné nem fejtette ki: vagy mert nem tudott róla (nem kérdezte meg prominens nyilas férjét erről), vagy mert elhallgatta Kassák elől, aki így – tévesen – a csak a németek szerepvállalását említő tanúságtételt használta fel a regényében.

Kassák a hatvanas évek elején még nem tudott az 1944. októberi pesti zsidó fegyveres ellenállásról, amelyet például egy három évvel később megjelent munka, az 1966-os Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen című, antifasiszta akciókat dokumentáló könyv már tartalmazott. Fontos megemlíteni, hogy Szöllősiné mellett egyetlen másik – történetesen szintén nem zsidó – szemtanú visszaemlékezései férhetők még hozzá a mai napig a Teleki téri lázadásról és megtorló akcióról: az 1929-es születésű Basa Jánosé, aki – akárcsak Szöllősiné – szintén a német páncélosok megjelenését eleveníti fel a vele készült interjúban (Oral history interview with János Bese by Borbála Kriza). A józsefvárosi ellenállás részletes bemutatása Adler Tamás 2019-es tanulmányában olvasható.

Kassák regénye tehát a Holokauszt története szempontjából kulcsfontosságú tanúvallomást dolgozott fel, mintegy bizonyítva az irodalmi alkotások jelentőségét az emlékezet formálásában.

Balázs Eszter, történész


Kassák Lajos Az út vége című regénye online is elérhető ITT.


PIM Kassák Museum is a branch museum of Petőfi Literary Museum. >>
Twitter Facebook
Magyar | English